palacsinta

mit is lehet csinalni egy tegnap-meg-tiszta-ho ma meg-tiszta-eso napon?
hat palacsintat, mi mast...

aliz, ho es nap

azt tudom hogy eso es napsutes eseten szivarvanyos jokedvunk lesz, de mi a helyzet szikrazo napfenyben kavargo hoesessel? akkor jegviragok rajzolodnak ki az egbolton? vagy egyszeuen csak megnyilik egy kapu es irany csodaorszag, ahol vilagossa valhat minden, egy dolgot kiveve.
vajon aliz mit venne fel?
tavaszi szel vizet araszt, majd megfagy hirtelen, jegcsizma, kisviragos ruha, premkabi??

" Lehet, hogy az emberek csak a borstól olyan mérgesek. Az ecettől lesznek savanyúak, a kinintől keserűek és a törökméztől édesek. Bárcsak köztudomásúvá válna mindez, akkor legalább a felnőttek nem lennének olyan szűkmarkúak a cukor osztogatásában. "

ma megez

biztosan furak a helyi viszonyok errefele, pontosabban jobban reagal az ember a kornyezeteben zajlo valtozasokra, ha nem a varosban el, nem tudom, mindenestre ma mar madarcsicsergos, napsuteses delelottunk volt, nagy oromunkre. 

kifordult vilag...

hozik-zik-zik

  "gyerunk, mar latom a hazunk, kitartas! nem hallak, suvit a szel es hova lett az ut? ja fel ora alatt eltunt, a szel eltuntette.  azt aaaa ..... eletbe, itt most terdig er eppen. nem, most nem tudlak felelmelni, nem latok semmit, probalj meg lefele nezni, ha felnezel, semmit sem latsz. szegezd a szemed a foldre, mar csak par meter es elerjuk a hazat. mindjart otthon leszunk, gyertek, szedjetek a labaitok. oke, probaljatok lepni, az is jo lesz. el se hiszem itt vagyunk... " 

ajtot benyomni, benn vagyunk, vizes kabatot lehamozni, ajto becsik, na azert ezt nem tudja belokni a szel, csak vagja, fujja a havat hozza, zizeg az ablakokon is. 

pofikat bekremezni, mindenki pirosra fagyott, orrok patakokban folynak, meg a szempillaink is nedvesek, de vegre boldogan, itthon vagyunk. 

es nem, nem a tundran jartunk, csak egy tizperces seta utolso szakaszat hofuvasban, a hazunk fele araszolva, szembeszellel probaltuk megoldani.  

azt hoszem ennyit a telrol. eleg volt. 

itt mar benn, a megerdemelt jutalmakkal, enyhen rozsaszinu arcpirrel... 

mely lelegzet es fuuuuuj

bentrol korulbelul ilyen a kep, remelem mar nem sokaig es a tel sohajt egy utolsot, jo melyet, aztan elszall, elmulik, huss... 

nincs ezzel semmi baj, de. mennyivel jobb setalni, napsutesben, borkabatban. mennyivel jobb csak azert nyakba tekerni egy salat mert jol nez ki nem azert mert fazunk... vagy csak ugy bentrol kinezni. szinesben. zoldben. rozsaszinben. 

addig adjunk egy utolso eselyt a forrocsokinak, fahejjal megszorva. meg egy jo kis mesefilmnek a gyerkocokkel, pokrocba csavarba. aztan este meg egy "emberfilmnek" ferjjel-pokrocba-csavarva :) 

mademoiselle

egyre tisztabb es egyszerubb a keplet, neha ugy erzi az ember hogy a helyen van. aztan neha ugy hogy nagyon nem es egyre tavolabb kerul onmagatol. mostanaban joban vagyok a tukorkepemmel es a benne kirajzolodo tortenettel is. neha jol bespriccelem az uvegfeluletet, hatha tisztul a kep, neha ragyog, neha elkenem a taknyot es beszurkul, de ez igy van rendjen...

emlekszem az egyetemen, az antropologia szakon sokfele temaval foglalkoztam tobbnyire egy kozos kapcsolodasi ponttal: noiseg es nok.

na valahogy vissza kene ide kanyarodni. meg ahhoz amit mi nok szeretunk. sok minden van. 

szerencsere.