"gyerunk, mar latom a hazunk, kitartas! nem hallak, suvit a szel es hova lett az ut? ja fel ora alatt eltunt, a szel eltuntette. azt aaaa ..... eletbe, itt most terdig er eppen. nem, most nem tudlak felelmelni, nem latok semmit, probalj meg lefele nezni, ha felnezel, semmit sem latsz. szegezd a szemed a foldre, mar csak par meter es elerjuk a hazat. mindjart otthon leszunk, gyertek, szedjetek a labaitok. oke, probaljatok lepni, az is jo lesz. el se hiszem itt vagyunk... "
ajtot benyomni, benn vagyunk, vizes kabatot lehamozni, ajto becsik, na azert ezt nem tudja belokni a szel, csak vagja, fujja a havat hozza, zizeg az ablakokon is.
pofikat bekremezni, mindenki pirosra fagyott, orrok patakokban folynak, meg a szempillaink is nedvesek, de vegre boldogan, itthon vagyunk.
es nem, nem a tundran jartunk, csak egy tizperces seta utolso szakaszat hofuvasban, a hazunk fele araszolva, szembeszellel probaltuk megoldani.
azt hoszem ennyit a telrol. eleg volt.
itt mar benn, a megerdemelt jutalmakkal, enyhen rozsaszinu arcpirrel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése