anyaknapja, megkesve

tudom, kimaradt az orgonaillatu vasarnap, de azert megiscsak kene, ajandekot adni is, kapni is jo, akkor meg mi a bajom ezzel az anyaknapjaval??? hat gondolom az ami az osszes tobbi kiemelt es krealt unnepnappal. 

perszehogy megvolt az "orgonaaga barckfaviraga" ket szegyenlos tunderi kiscsaj eloadasaban, reggeli csokiskalacs, kave, sot meg en is atadhattam a csokrom az anyukamnak, minden szep volt es kerek. 

az anyasagrol irni viszont nehez dio. merthogy az van allandoan, onnantol kezdve hogy kibujnak belolunk a kisemberek, sot miket beszelek, onnan hogy megjelent a ket csik... az agyunk egy rejtett, vagy nem is annyira rejtett zugaba orokre befeszkelodnek a gyerekeink, sohasem szununk meg anyanak lenni ezentul. de az anyasag felett erzett orom nem egy allando euforia, ooo, korantsem az, sok-sok szeletkebol tevodik ossze: aggodas, felelem, galyazas, oromkodes, fegyelmezes, monotonitas es meg sorolhatnam, epp az aktualis eletszakasztol fugg. ez meg ugye nem tul anyaknapinak hangzik, nem? pedig igy van, es attol lesz megis anyaknapi hogy vannak pillanatok amik csak ugy jonnek es elhomalyositanak, eltorpul mellette minden korulmeny es valahogy ezek maradnak meg. neha aprosagok, neha fontosabb mondatok, olelesek. 

mint ahogyan 7-8 eves koromban egyszer elalvas elott anya mondta nekem egy felresikerult szulinapi buli utan, a konfliktusra mar nem is emlekszem, hogy barmit is csinalok, akkor is megoldjuk majd, ok mindig szeretni fognak engem. 

aztan evekkel kesobb tortenestesen pont egy anyaknapjan, egyutt volt az egesz csalad, az elso meleg, rovidnadragos majusi vasarnapon a kozeli regi temetobol annyi orgonat hoztunk, hogy alig talaltunk hozza vazakat, befottesuvegben roskadoztak az asztalon boditon. mi pedig kinn tollasoztunk, eszegetttunk sotetedesig. semmi kulonos. 

vagy hogy ma estefele, seta kozben talaltunk egy kis mezot, belesetaltunk egy nekem terdig, lanyoknak mellkasig ero fube es hemperegtunk, nevettunk. jo volt. ezek a pillanatok orokre megmaradnak, nekem is, nekik is, tudom. ezek a kis fenyek szovik at, vilagitjak es melegitik fel az eletet.  

eso, ejjel

osszerezzen, dorren, csattan.

miert mindig ejjel riogat? kopog halkan, majd zug, ropog, dobol, pereg a parkanyon, az ablakon, mindenhol. ablakot becsukni, a parkettan nedves csikok, fekete morzsalodo fold, felborult viragcserep, apro kis hajtasok, talan a kint hompolygo esovizet szomjazza. a nedves fold illata orromba bujik, arcomhoz er a huvos levego mielott vegleg bezarom az ablakot, jolesik, hagy csapjon boromre vizcseppeket a szel. villan, dorren, megborzongok. 

neha atmos mindent a viz, neha nem. megtisztit, feltolt, ujjaeleszt. vagy lerombol es tonkretesz. 

de mindenkepp lassan-lassan elcsitul. ahogyan a feher abrosz rancat elsimitod vasarnap, ebed utan, az utolso morzsat is felcsippentve. mely sohaj es indulas tovabb. 

virsli, vurstli

nahat, ha nem is epp ilyen, de azert korhinta es celbadobalos, horgaszos, vattacukros majalis azert volt. szerencsere a lanyaim nem rajonganak a hullamvasut-dodzsem-cellovolde tipusu dolgokert, maximum a felhujhatos figuralufikert, szoval eleg jol lehetett haladni veluk, elnezelodtunk kicsit, sapkaban, naptejjel, arnyekban, okulva a mult heti berobbano nyari leegesekbol, de megis a legkisebb kiralylany egy kicsit rosszul viselt e a napot mint kesobb kiderult. szerencsere nem sokaig tartott nala, de ugy tunik kicsit meg hozza kell szoknia a csizmabol strandpapucsba feelinghez. mondjuk nekem is, pedig tobb felvonulason es virslievesen is atestem mar. emlekeim szerint sokszor esett az eso ilyenkor, es neha fordult csak elo a gyongyozo homlokos, unneplos izzadas, mondjuk akkor nagyon izzadtunk, melegben, enekelve... es azok a jo kis muanyag rucik amugy is "nagy" baratsagban allnak a kezdodo nyarral.

ejfel utan

irjam? ne irjam? irom mert az iras kozben ugyis megoldodik minden, es a hintobol tokhinto lesz egyszeruen, foleg igy ejfel utan. 

fura napom volt. perszehogy "de jo a napsutes vegre, vegre", amugy meg ugyintezes, szaladgalas, semmi kulonos. csakhogy van valami ami nyugtalanit: ebredes ota neha hangokat velek hallani. nyugodtan lehet lapozni, ez affele lilakodos dumanak tunik majd ugyis. azert elore leszogeznem semmifel okkult tudomany es lelekbuvarkodas nem kenyerem es alapvetoen a tapasztalati uton torteno ismeretszerzes hive vagyok. nagy ritkan futok bele olyasmibe ami osszekuszalja a "rendszert",  ilyenkor kicsit zavarba jovok es mint gyakorlatias leanyzo, szeretnem megmagyarazni a dolgokat. ja es ha mastol hallok hasonlo sztorit, termeszetesen furan nezek ra es korbemosolygom az illetot. peldaul fenyekrol, megmagyarazhatatlan talalkozasokrol stb. ugyis mindenki addig rohog csendesen amig bele nem fut valamibe... 

szoval mint egy rossz 80-as evekbeli thrillerben, peldaul ijedten rohanok a tolem par lepesre, de masik helyisegben levo kislanyomhoz, mert elkezd sirni valamiert, o meg nez ram nagy szemekkel hogy egy szot sem szolt. hallom hogy leloktem a foldre valami kis dolgot a konyhapultrol, keresem, keresem, de sehol semmi, a nekem hattal jatsszo lanyok persze semmit sem hallottak. ilyesmik, zajok, ismeretlenek. persze nagyon valoszinu hogy mindennek van magyarazata, es csak egy futo borzongast er meg a tortenet. hab a tortan, amikor a keteves kislany ugy nevezi el a legujabb kis plasztik mutyurbabajat hogy gerda. gerda? hol talakozhat egy keteves ezzel a nevvel? oke, barhol, ne parazz, mami...  

szoval a dolgokat konnyu megmagyarazni es kesz, ez igy van jol, valoszinuleg reggelre kipihenem magam es felfrissult elmevel alomtol ragacsos szemmel is tisztabban latok, hallok majd. neha megrepedezik a burok a jol korulhatarolt es leirhato kis vilagomban es a kis reseken beszurodik valami olyasmi amit nem biztos hogy latni szeretnek - hat peldaul mert bantja szemem. vagy gondolom hogy bantana. 

akkor, most

a tavasz egy kettesben toltott kis unneplessel koltozott vissza hozzank, langyos szel, vegre napsutes, csak kettesben, o es en. konnyeden, nevetve. 

vigyazat, rozsaszin! 

mert az, es tenyleg az. szerelem. cukormazzal. igy husz ev tavlatabol ez megengedheto, sot talan kotelezo is. azert hogy prozaibb torteneseket is irjak a szokott "atbeszelgetjuk-az-autoutat" megvolt, persze az eltevedes is ezzel parhuzamosan. aztan ehhalal kozeli meki hajkuraszas, o hogy az a sopron milyen kanyargos kis varos, foleg terkep nelkul, epp itt az ido hogy felnojunk a gps-hez, hiaba a korgo gyomor nagy ur... aztan pedig telehassal keritesmaszas a szallodahoz merthogy a kapu meg csak nem akart kinyilni... emlekezetes nap. faultetes, ha nem is ma, de hamarosan, talan, ennek oromere, meg csak ugy. mert a fak sokaig szepek es erosek maradnak, majd meglatjuk. 

es hogy mi valtozott ennyi ido alatt? o, semmi. mit meg nem adtunk volna ket, csak kettesben toltott napert??? nahat ez nem valtozott. kez a kezben, lab a labbal.

illat, kozelrol szippantva

meg mindig nehez mozogni, annyit ettunk vacsira, de ez ellen nem tudok, akarok hadakozni, szeretunk enni, de nagyon. a vilag legugyesebb anyukajanak erezhettem magam egy jo ideig miutan osszedobtam gyorsan a vacsinkat: sonkas pores-medvehagymas sajtos tejfolos masszaval toltott kis gombocokat sutottem meg gyorsan, a siker pedig frenetikus: csond es eves. balazs megkerdezte hogy ezt most akkor elosutottem valamibol vagy hogy, olyan eros, karakteres kis valamik lettek mintha "igazi etteremben" lennenk, ahogy zso mondta, majd hozzafuzte hogy most mar ez a kedvenc kajaja nem a paradicsomlevesbetutesztaval. huha. ez azert valami. 

csak halkan es zarojelben jegyzem meg hogy mindezek utan meg az afonyaszoszos turosderelyebol is benyomtak egy kis tanyerral, bar azt holnapra szantam volna:) 

mondjuk elotte korulbelul harom orat setaltunk kint, valahogy az elso napsugarakkal nem lehet betelni, csak setalunk, nevetgelunk, alig tudtam becsalogatni a lanyokat a hazba, ezert kellett valami utos kis vacsival elorukkolni. 

es tadamm, az igazi elso illatos viragok is megjottek. a nehany kis krokusz es felbeszakadt karrieru aranyeso agakat leszamitva, ok az elso illatozok. 

eljenek a tavaszi holmik, es nem, nem sajnos meg annyira viragos jokedvem nincs hogy szinekkel is  fuszerezzem a gardrobom, de hamarosan, talan. 

e-l-e-g

szeretnem azt hinni magamrol hogy nem befolyasolnak holmi kornyezeti es egyebkent is elhanyagolhato tenyezok, de nyilvanvalo hogy ez nem igy van. 

esokopogasra felriadni - ujra, nana a delelotti aprilisi hoesest felvaltva talan egy masodpercig meg orulok is neki.  

az orkanereju szel renduletlenul duborog az ablak elott, az esocseppek kimeletlenul dobolnak.
 a delelotti setank meg jol indult ugyan de a szallingozo kis hoesesbol azota is tarto vihar kerekedett. mar senkinek sincs kedve nemhogy viccelni, de letezni sem, faradt legyintesek, felbemaradt poenok az aprilisi szeszelyrol, nem, nem mar ehhez sincs ero. megfagyott a lelkunk, a tetova felolvadas meg mindig varat magara. 

u-n-o-m

 u-n-j-u-k 

ki fog vegre beinteni a telnek??

husveti nyul helyett

 Raku unottan kevergette a masodik kavejat, pedig meg csak delelott volt, de ugy erezte leragad a szeme, meg kulonben is semmi olyan nem lebegett elotte ami miatt erdemes lett volna ebren maradni. Ebben az evben ugy tunt elmarad a tavasz: mindenki valamifele tel vegi depresszioban szenvedett, ami teljesseggel ertheto hiszen marciusban mar senki sem szeret havat lapatolni vagy hoviharban a kocsijaban tolteni ejszakakat.  

 Pedig par hete, olyan szepen es epp idoben, olyan igeretesen indult minden, a tavasz itt jart, bejelentkezett, o pedig napfenyre kiehezve, kabatjat kigombolva rotta az utcakat, megreszegulve az ujszaguan friss levegotol, meg talan attol hogy a nok rovidebb szoknyaba bujtak, valahogy mindig ez a tavasz elso es csalhatatlan jele. Elokuszott a szivek melyerol a bizserges, talan pont ezert veszett ossze Kataval azon az esten. A hulye felfele szoko homero higanyszala miatt, mert hat valljuk be nem nagyon erdekelte ot a tobbi rovid szoknya es csupaszon hagyott nyakszirt. Csak egy kicsit elidozott a szeme itt-ott. Csak megszokasbol segitette le a villamosrol azt a szep szemu szoke lanyt, semmi tobb. Jol esett a visszaverodo mosolya, ennyi.  

 Kata varta este, valami indiai kajat fozott, kicsit odakapott  persze, de azert jol sikerult, gurgulazo nevetessel meselte el hogy a hentesnel kapott egy hoviragot a pulykaszarnyak melle, hiaba a tavasz az tavasz, edes volt ahogy feloldalasan elhuzta  szajat. Meg egy bort is elokotortak a szekrenybol, nevetgeltek, aztan a langyos esti szel ejjeli setara csalta oket: kulonben is kivancsiak voltak hogya kedvenc koruti fagyizojuk kinyitott-e es nyitva van-e mint azokon a forro betonos nyari ejjeleken amikor orakat tekeregtek a varosban beszelgetve, embereket bamulva, torteneteket kitalalva egy padon ucsorogve. A fagyizo mar nem volt nyitva, de a langyos vizszag becsalogatta oket a Margitszigetre, aztan valahogy seta kozben egy jatszoterre keveredtek, Kata kacagva probalta ki a hintat, lobogott  a haja ahogy elore-hatra hajtotta magat, meg a csikos szoknyaja is olyan szepen lebbent, Raku arra gondolt hogy nagyon szereti ezt a not, talan meg soha senkit ennyire, aztan a lany epp azt probalta megfejteni hogyan lehet a szines harom muanyag tolcserszeru jatekkal jatszani:

-         Talan bedobsz folul egy gyereket aztan harom pottyan ki alul, nem? Annyi eleg is lenne…

 Nem tehetett rola, hirtelen atfutott rajta a remulet hogy nem, nem, en ezt meg nem es tudta hogy mi fog ezutan kovetkezni, tudta Kata mire gondol. Arcan onkentelenul megjelent a retteges,  Kata eszrevette es elnemult. Csendben setaltak hazafele, persze a toroknel a sult tejberizs ujra megoldotta a nyelvuket, de a mondatok fajon es esetlenul koppantak a betonon, nem talaltak egymast. Az agyban hattal egymasnak aludtak el,  tudta hogy Kata feje ala gyurt parnaja nedves, megsem nyult  a hullamos barna furtokhoz, pedig jo let volna megerinteni azt a kis csupasz borreszt ami kilogott a haja alatt, szerette volna belefurni a fejet a joillatu hajaba es atolelni, de nem merte. Felt. 

 A reggeli feny kilugozta az ejszaka emleket, folytattak a mindennapokat: gozolgo tejeskave, hol a buszjegyem, este hozol tejet? Raadasul elillant a meleg is, visszakuszott a fagy az utcakra. Ennek mar tobb hete, olyan tavolinak tunt, mint a fulet melegito napfeny, amit akkor delutan erzett, lehet hogy csak almodta volna? Meg mindig tel van es az a delutan nem is tortent meg? Raku szerette volna hinni hogy igy van, de tudta hogy nem, Kata zold szemeben azota ott bujkalt valami barna feny azota, latta reggel is ahogy kereste, konyorogte a pillanatasat, de nem talalkoztak. A lany puszit nyomott az arcara, o pedig ugy erezte megfagy legbelul ahogy nezte a lany tavolodo alakjat, a zold, hosszu es vastag gyapjukabatban eltunt a torekeny kis alak, csak a nagyon szines sal arulkodott arrol hogy talan az elet nem fekete-feher, megsem.

 A parkany felol  beszurodo monoton esokopogas egy pillanatra alabbhagyott, csak nem?? Csak nem elallt az eso? A fuggonyt felrehuzva meghult ereiben a ver, aa nem,  a lucskos eso atvaltott havazasba. Lesujtva bamult kifele. Elokotort a konyhaszekrenybol egy maradek doboz cigit, felsohajtott, most mar ugyis mindegy, csak most az egyszer… Halkan nyitotta ki az ablakot, hiszen tilosban jar, csak nehogy valaki rajtausson, amikor hangos es csilingelo hang utotte meg a fulet:

-        Olyan hideg van mint a rosseb, inkabb elmegyek, szia!!

Egy kicsit kihajolt az ablakbol es meglatta a hang tulajdonosat is, egy kb 90 cm-es rozsaszin urhajoruhas kiscsajt, aki hozza igazan nem illo modon folytatta, habar Raku nem tudta pontosan milyenek is a 90 cm-es szoke angyalok, de valahogy mashogy kepzelte: 

-        Hulye ho, agyonverlek! Tunj el!!!

 Raku elmosolyodott, verge valaki elkergeti a telet. Kivancsian kukucskalt a fuggony mogul, felismerte a szomszedban lako ket kislanyt, neha talalkoztak a lepcsohazban, most valoszinuleg levegoztek a gangon, a lakasuk elott kitettek nekik ket kis szeket es egyasztalt, itt tettek-vettek neha, apolgattak a kis cserepes viragaikat, persze most azok is megfagytak, csak nehany kis taskat, kosarat latott naluk. A nagyobbik lany, egy kicsit idosebb a pottomnel, Raku nem ertett a korok meghatarozasahoz tulzottan most atvette az iranyitast:

-         Ha nagyobb lesz a ho, epitunk az udvaron Apaval hoembert. Meg egy utolsot, mert mar epitettunk egyet.  De most jatsszuk azt hogy Amerikaba megyek. Ezert viszek sok taskat. Jossz te is?

-         Igen. En is viszek csomagokat.  Repulovel megyunk. Gyere uljunk le a repulore es beszelgessunk.

Letelepedtek a ket kis szeken, ket hoember, bukosisaksapiban, kesztyuvel, hiaba marcius vege, a hideg az hideg.

-         En Esztendobe lakok – mondja a kisebb mano.

-         Hol? Esztendobe? Az hol van?

-         Hat Pest mellett. 

-         En Szegedre utazok, ott lakik a Dedmamam.

-         Mi az a Dedmama?

-        Hat egy Mamafele. Az en Keresztanyam Esztendo mellett lakik, ugyhogy mindjart az a megallo kovetkezik, en leszallok.

Raku nezi a kis eloadast, a cigit lassan visszacsusztatja a zsebebe, de megis olyan erzese van mintha meg mindig tilosban jarna. A lanyok kozben osszekaptak valamelyik kis kosarkan, huzogatjak egymastol, a kicsi visit, a nagyobb megszolal:

-        En vagyok a mergesebb.  

-        Miert?

-        Mert en anyuka vagyok. A gyerekek nem veszekednek.

Ezen kicsit elgondolkodnak, elosztjak a taskakat, majd folytatjak az “utazast”, ujra leulnek a kis szekekre:

-        Beszelgetunk?

-       Jo. Varod mar a nyuszit?

-       Melyiket? A husvetit? Felek tole, tudod.

-       De nem jon be. Kulonben is szankon jon most, ilyen az ido, mondtak a teveben hogy hoeses kovetkezik.

-      Nem baj, csak tojast hozzon. Meg babat.

Ebben mindketten egyetertenek es temat is valtanak gyorsan:

-      Mondj egy allatot ami gyongy-gyel kezdodik – keri a nagylany.

Egy masodpercnyi csend, majd a diadalmas valasz mar meg is erkezik a pici szajabol:  

-     Egyszarvu!!

-     Nem jo.

-     Akkor majm. 

 Raku osszeszoritott szajjal probalja visszatartani a kibuggyano nevetest, de erzi nem fog menni, igy halkan becsukja az ablakot es hagyja, hagyja hogy szetaradjon a parttalan nevetese, es mintha melege is lenne, fene tudja, megiscsak johet az a tavasz. Meg a nyul, szankon vagy anelkul. Mar nem fel tole. 

kiestel

hat mondjuk valahogy igy. a ho meg kozben mindent beborit, szepen, csendesen. a fold alol kikukucskalo viragok visszarettennek, mar ha egyaltalan...
tegnap meg jo volt setalni keso delutan, friss es szeles leptekkel, levegot melyen beszippantva, csakugy, mert mar lehet, hosszabbak a nappalok es jolesik a tavaszi szel, atmossa az ember gondolatait.
namarmost, holapatot dobtal, egy lepest visszalepsz es kimaradsz a kovetkezo korbol. addig meg bambulj magad ele.

palacsinta

mit is lehet csinalni egy tegnap-meg-tiszta-ho ma meg-tiszta-eso napon?
hat palacsintat, mi mast...

aliz, ho es nap

azt tudom hogy eso es napsutes eseten szivarvanyos jokedvunk lesz, de mi a helyzet szikrazo napfenyben kavargo hoesessel? akkor jegviragok rajzolodnak ki az egbolton? vagy egyszeuen csak megnyilik egy kapu es irany csodaorszag, ahol vilagossa valhat minden, egy dolgot kiveve.
vajon aliz mit venne fel?
tavaszi szel vizet araszt, majd megfagy hirtelen, jegcsizma, kisviragos ruha, premkabi??

" Lehet, hogy az emberek csak a borstól olyan mérgesek. Az ecettől lesznek savanyúak, a kinintől keserűek és a törökméztől édesek. Bárcsak köztudomásúvá válna mindez, akkor legalább a felnőttek nem lennének olyan szűkmarkúak a cukor osztogatásában. "

ma megez

biztosan furak a helyi viszonyok errefele, pontosabban jobban reagal az ember a kornyezeteben zajlo valtozasokra, ha nem a varosban el, nem tudom, mindenestre ma mar madarcsicsergos, napsuteses delelottunk volt, nagy oromunkre. 

kifordult vilag...

hozik-zik-zik

  "gyerunk, mar latom a hazunk, kitartas! nem hallak, suvit a szel es hova lett az ut? ja fel ora alatt eltunt, a szel eltuntette.  azt aaaa ..... eletbe, itt most terdig er eppen. nem, most nem tudlak felelmelni, nem latok semmit, probalj meg lefele nezni, ha felnezel, semmit sem latsz. szegezd a szemed a foldre, mar csak par meter es elerjuk a hazat. mindjart otthon leszunk, gyertek, szedjetek a labaitok. oke, probaljatok lepni, az is jo lesz. el se hiszem itt vagyunk... " 

ajtot benyomni, benn vagyunk, vizes kabatot lehamozni, ajto becsik, na azert ezt nem tudja belokni a szel, csak vagja, fujja a havat hozza, zizeg az ablakokon is. 

pofikat bekremezni, mindenki pirosra fagyott, orrok patakokban folynak, meg a szempillaink is nedvesek, de vegre boldogan, itthon vagyunk. 

es nem, nem a tundran jartunk, csak egy tizperces seta utolso szakaszat hofuvasban, a hazunk fele araszolva, szembeszellel probaltuk megoldani.  

azt hoszem ennyit a telrol. eleg volt. 

itt mar benn, a megerdemelt jutalmakkal, enyhen rozsaszinu arcpirrel... 

mely lelegzet es fuuuuuj

bentrol korulbelul ilyen a kep, remelem mar nem sokaig es a tel sohajt egy utolsot, jo melyet, aztan elszall, elmulik, huss... 

nincs ezzel semmi baj, de. mennyivel jobb setalni, napsutesben, borkabatban. mennyivel jobb csak azert nyakba tekerni egy salat mert jol nez ki nem azert mert fazunk... vagy csak ugy bentrol kinezni. szinesben. zoldben. rozsaszinben. 

addig adjunk egy utolso eselyt a forrocsokinak, fahejjal megszorva. meg egy jo kis mesefilmnek a gyerkocokkel, pokrocba csavarba. aztan este meg egy "emberfilmnek" ferjjel-pokrocba-csavarva :) 

mademoiselle

egyre tisztabb es egyszerubb a keplet, neha ugy erzi az ember hogy a helyen van. aztan neha ugy hogy nagyon nem es egyre tavolabb kerul onmagatol. mostanaban joban vagyok a tukorkepemmel es a benne kirajzolodo tortenettel is. neha jol bespriccelem az uvegfeluletet, hatha tisztul a kep, neha ragyog, neha elkenem a taknyot es beszurkul, de ez igy van rendjen...

emlekszem az egyetemen, az antropologia szakon sokfele temaval foglalkoztam tobbnyire egy kozos kapcsolodasi ponttal: noiseg es nok.

na valahogy vissza kene ide kanyarodni. meg ahhoz amit mi nok szeretunk. sok minden van. 

szerencsere. 

tavasz, egy pillanatra

napsutotte ful, huu de reg ereztem ilyet... melegitettek a napsugarak az arcom, a fulem, ha behunyom a szemem ez olyan tavaszizu mar, kigombolt kabat, melegem van, kesztyu, sapka, ugyan mi az?? ha csak egy pillanatig is tartott, akkor is jo volt. a reggeli fenyekrol nem is beszelve, megvaltoztak rogton, atszinezodott minden es tudtam ereztem a nedves fold illatat, igeretet, bentrol is. a ho azert meg beleronditott foltokban a kepbe, de mit szamit...  

a kisebbik lanyom nem egy nagy kirandulos, kinti jatszos fajta, szereti, szereti, de ha valsztani kell, akkor inkabb bent moszorog. na hat ma delelott megkert hogy maradjunk meg kint egy kicsit es ha nem is sokat de nezelodtunk vele, elszoktunk mar a jatszozastol, ilyesmiktol, de hamarosan belerazodunk ujra. tudom, tudom, ez csak egy illuzio, de akkoris joleso erzes naaa. 

farsang megvolt, ket tunderrel, hercegnovel, iden minden olyan gyorsan tortenik, mindjart husvet lehet hogy juniusra letudjuk a nyarat is? 

valtozo

miert pont ez a kep? talan azert mert szep.  

mostanaban keveset irtam. sokszor duhos voltam, sokszor elfoglalt, sok mindennel. voltak, vannak terveim, idobol meg kene meg egy extra 24 ora a normal nap melle. azert a napi irogatas hianyzott. es tortent egy szemleletbeli valtas a sok zur kozben, belul, bennem. az lett a valaszom mindenre hogy befele fordulok, nem, nem magam fele, hanem a csaladom fele. azok fele akik miatt erdemes tovabb csinalni. nem mintha eddig nem torodtem volna veluk, de most igyekszem kiszakadni a napi rutinbol, elengedtem a muszaj dolgokat, nem erolkodok. ez rajtam, rajtunk mulik, hogy mi lesz belolunk. es most van erre ido, ennek most van itt a helye. nem idegeskedek, hanem leulok es jatszunk, kirakozunk, mozizunk, beszelgetunk. nem tunik bonyolultnak, ugye? pedig nem olyan konnyu. marmint tenyleg figyelni a masikra. es milyen jol esik:)

ho fogsag

hat beszaras, de tenyleg majdnem ez volt ma...

ovi, iskola bezar, buszok nem jarnak, autok se nagyon, legfeljebb lepesben. regen csak rohogtem ha ezt hallottam a hirekben. ugyan mar miert kell egy kis hoeses miatt ugy berezelni? telepulesek elzarva? hat hol elunk mi? alaszkaban? a nagyvarosi elkenyelmesedett kislany nezen hiszi el hogy eshet annyi ho hogy nem jarhatok az utak. sot. meg csak nem is takaritjak... sot. a hazunk eloot nekunk kell. meg szerencse hogy kvazi egy mezon lakunk:) 

 nade ket napja ki sem mozdultunk. banom? nem igazan. 

bejelentkezeskeppen

hianyzott a napi iras. 

nem mondhatnam hogy esemenytelenul teltek a napok az utobbi idoben, megsem szuletett ide iromany. nagyjabol az ev fordulojan kezdett korvonalazodni bennem egy uj terv, aminek neki kene ugrani, izgalmas, az agyam egy jelentos szakaszat elfoglalo project. igazsag szerint a nagy otleteim azokon a ritka napokon szoktak kibukkani belolem amikor a ket kislanyom nincs velunk, hanem bekes latszat-szingli-uzemmodba kapcsolunk - legalabbis arra a par napra amig a nagyszulok tehermentesitenek. mindenki jol jar jar: ok kapnak egy kis zsizsegest es szint, mi meg megkapjunk az unalmas csendes, szurke napjainkat. 

szoval ez azert azt is jelenti hogy a rovidtavu kis otleteimet mar-mar kello rutinnal tudom menedzselni, de a hosszabbtavu, nagyobb odafigyelest es idot igenyloket meg nem nagyon. tudom hogy ez nem marad igy, hiszen osztol mindket kiscsaj ovis lesz es a hirtelen ram szakadt szabadsagot maximalisan ki tudom majd hasznalni, addig is igyekszem elokesziteni a terepet. az anyasag egyik kedvezo hozadeka hogy megtanultam beosztani az idom  (vagy legalabbis megprobalom) es haszontalan uresjaratokra nem futja. orulet belegondolni hogy evekkel ezelott orakat toltottem el mondjuk kepeket es kepkereteket nezegetve egy poszterboltban (oke azert ez a munkam resze volt), a ruhaprobalgatasokrol ne is beszeljunk, de meg a tevezes is eleg sok idot elvett...  

na szoval valami keszulodik, lassan, komotosan. miert is? hat peldaul a heten kezdetben fogfajassal kuzdottem, most meg gyomorrontassal es mellesleg kaparo torokkal. de milyen jo is az hogy most mar azt lehet jatszani a lanyokkal hogy amikor felkomasan csak fekudni tudok ok lehetnek doktornenik, sot zso magatol vizet hoz nekem.. konnyu igy nem???