2013. május 2., csütörtök

eso, ejjel



osszerezzen, dorren, csattan.


miert mindig ejjel riogat? kopog halkan, majd zug, ropog, dobol, pereg a parkanyon, az ablakon, mindenhol. ablakot becsukni, a parkettan nedves csikok, fekete morzsalodo fold, felborult viragcserep, apro kis hajtasok, talan a kint hompolygo esovizet szomjazza. a nedves fold illata orromba bujik, arcomhoz er a huvos levego mielott vegleg bezarom az ablakot, jolesik, hagy csapjon boromre vizcseppeket a szel. villan, dorren, megborzongok. 
neha atmos mindent a viz, neha nem. megtisztit, feltolt, ujjaeleszt. vagy lerombol es tonkretesz. 


de mindenkepp lassan-lassan elcsitul. ahogyan a feher abrosz rancat elsimitod vasarnap, ebed utan, az utolso morzsat is felcsippentve. mely sohaj es indulas tovabb. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése