2024. szeptember 11. 

újra

Jó volt visszaolvasni a bejegyzéseket, nem egy valós napló ez, hanem valaminek a lenyomata, egy korszaknak, gondolatoknak, meg néha egyszerűen csak a mindennapi életnek. Akkor talán egy kis menekülés volt a kisgyerekes mókuskerékből, ma úgy mondanánk “én idő”. Most is valamiféle utazás ez, befelé mindenképp. Meg kifelé is, egy kis nyitogató, mert mintha egyre vastagabb lenne a csigaház héja körülöttem. 

11 év telt el, a négytagú családunk 5-re bővült, sőt 6-ra, mert egy vizsla is csak ember, nem? Hát de. A nemek aránya nem lett más, egy fiú, öt lány. Kisgyerekekből nagygyerekek, kamaszok, majdnem felnőttek lettek, fiatal szülőkből középkorúvá váltunk. Változás, változás, új problémák, kihívások, útkeresések. Elindult az ősz, a maga 35 fokos hőségével múlt héten, de nehéz volt elengedni az együttlétet, a laza nyári ébredéseket, az utazások hangulatát… De elkezdődött: esténként, reggelente már belebújhatunk egy pihe-puha pulcsiba, jól esik a többhónapnyi hőség után. 

Fakuló fények, megkopó barnaság, keresgélem a szavakat, valahonnan mélyről bújnak elő újra. Olyan dolgok történtek az elmúlt hetekben ami megerősített abban hogy minden napban kell a szépet látni, keresni. Rövid az időnk.