van olyan hogy igy erzi magat az ember, aztan csak szamolja a napokat visszafele a hosszu hetvegeig.
mindenki idegesit.
de tenyleg mindenki. mi segit? enni egy turogombocot.
es megtetszett a tegnapi mesemondas. ugyhogy ma folytatom egy kerttel ahol sohasem nott ki egyetlen piros virag sem. szamtalan bokor, egy fuzfa, feher es aranyszinu narciszok, melykek harangviragok, szilvafak, de a piros tulipanok es voros rozsak fonnyadtan, szintelenul vagy attetszo szirmokkal bologattak a tobbi virag kozott. probalkozott sokszor, sokfele palantaval a kertet gondozo lany, sot piros ribizlivel, eperrel is, de csufos kudarcot vallott mindegykkel. nem ertette. szerettek a madarak is a kertet, a novenyek is burjanzo kis vilagot vontak a haziko kore, akkor mi ez a fura dolog a piros szinnel???
talan a nagymamaja tudna, ove volt ez a haz regen, mielott a lany idekoltozott (senki sem akart a csaladbol a falu csondjeben, a feherre meszelt falu kishazban elni), de tole mar nem tudja megkerdezni, hacsak... almaban gyakran talalkozott vele, racsos sutemenyekrol, foldbe dongolo szerelmekrol, butasagrol, citromos limonaderol es esoszagu reggelekrol, egyszoval mindenrol beszelgettek. talan ezt is tudja.
a kovetkezo ejjel megkerdezte. mami csendesen elmosolyodott es bolintott. tudta, de azt is megsugta hogy meg nincs itt az ideje errol beszelni. majd hamarosan. ha tenyleg tudni szeretne, elmeseli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése