nagyon nagyon vartam mar ezt a pillanatot. tudom hogy nem fog sokaig tartani es sajnos hamarabb eljon az a nyugtalanito allapot, hogy masoknak nyilnak meg es elottunk pedig csakazertis bezarodnak. de most nem erre szeretnek gondolni, aggodni raerek meg kesobb is. hanem arra, hogy talan a mai volt az elso komoly es hosszu, mindket lannyal folytatott kozos beszelgetesunk. valahogyan elmozdultunk az "ezt akarom, hozd ezt, de megis mast, na nee stb." mokuskerekbol, igaz, mint mindenhez, ehhez is szukseg volt egy katalizatorra, ami esetunkben ma egy kismadar volt.
ebed utan a lanyok kicsit ugralni akartak meg kint a kertben, a nagyobb meglatta kinn, az ablakunk alatt a homokban fekvo apro barna madarat, ugy nezett ki mint aki alszik. de nem aludt. sajnos tortent mar ilyen, a hatalmas uvegfelulet mar maskor is szedett aldozatot. es akkor nem felszisszeni, megijedni vagy ilyesmi -pedig nem birtam volna nem hogy megfogni de meg egy lapattal sem hozzaerni a kis testhez-, leultunk a teraszajtoba, a pottom mellettem, a nagylany elottem es hosszasan elbeszelgettunk, mar nem elo es regen volt szeretett allatokrol, meg arrol hogyy ez a buta kis cinke beutotte a fejet es meghalt itt nekunk. szoval ez a tema messzire vezet, de nagyon jol lehetett veluk beszelgetni. kicsi koruk ota partnerkent kezeljuk oket, ennek minden hatarnyaval es elonyevel - ertsd a nagylany negyeves korara a ki nem mondott logikai kovetkezteteseket is atlatja, sot neha mar elotted jar egy lepessel, ami felelmetes kicsit... de azert a kis ketevest majdnem megzabaltam ahogy odakucorodott mellem es hatalmasra nyitott kerek szemmel vegighallgatta a torteneteket es az ot erdeklo reszekre tobbszor visszatert, szivacskent itta be az agya a mondandomat. a halal egyebkent nem egy olyan kerdes a kulturankban amirol konnyeden, mit konnyeden??, hanem egyaltalan beszelni szoktunk, igy ezt is ahogy minden mast belulrol kell elmagyarazni, kulso segitseg nelkul. de jol van ez igy, ez mindenkinek egy tanulasi folyamat, nekem is, ujragondolhatok sok mindent, igaz sok gondolkodasi idot nem hagynak a helyzetek, igy az oszintesegre tamaszkodok, az tulajdonkepp mindig bevalik. igy vagy ugy, tudom.
nem tudom meddig beszelgettunk, kozben megfott a zoldbableves a vajgaluskaval, azt joizuen, szepen, derusen megettuk es egyutt aludtunk el az esokopogasra. jo nap volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése