viharzona

sokfele helyen eltem mar eletemben. szerencsere. igy sokfele viharelmenyem volt - vagy eppen pont hogy nem volt. mert peldaul egy olyan belvarosi belso udvarra nezo lakasban is laktunk ahol a wc lihthofjanak ablakan mindig madarcsicserges szurodott be, de fat tepo esokrol, viharokrol nem hallottunk, tudtunk semmit. csak ha aztan reggel kileptunk az esoszagu aszfaltra, az andrassy ut fai szomoruan meseltek az ejszaka retteneterol es szamos vesztesegeikrol. merthogy ezek a viharok rendszerint ejszaka jonnek, ki tudja miert? szeretnek az elemek tanuk nelkul tombolni...

aztan egy osfas kerttel korulvett lakasban is hallgattam mar a recsegest, villamalast, dorgest - itt az osregi, massziv redonyok moge bujva egeszen elviselheto volt a dolog. a legfurabb elmeny tavaly nyaron tortent, amikor egy szep nyari napon feltamadt a szel, kineztem a bejaraton, eltunt a kozeli dombok latkepe, minden szurkeve valt, majd elkepedve lattam a tolcser alaku forgo valamit (homokot?) kozeledni a haz fele - alig birtam becsukni az ajtot annyira eros szel kerekedett es egy pillanat alatt vegigsoport mindenen. atereztem kedves dorothy sorsat, de remenykedtem a mi hazunkat nem kapja fel a szel es repiti el a vilag masik reszere... amugy egy erdokhoz, termeszethez kozeli hazban mindennapos jelenseg a farkasuvolto szel, meg ugy altalaban minden erosebben, fokozottabban erezheto, jobban egyutt elunk a termeszettel na... ez neha felelmetes, neha gyonyoru.

a legdurvabb viharelemenyt almomban eltem at. egy sokemeletes oceanparti haz also emeleten egy uvegfalu apartmanban rettegve figyeltem az elszurkulo es felcsapkodo hullamokat. a maskor bekes es idilli, futokkal, kutyasetaltatokkal tarkitott part eltunt, a tenger pedig hangosan, fenyegeton kozeledett az ablakok fele, mar az ablakok aljat mardosta a viz, es csak emelkedett, emelkedett a hullamfal magassaga... en pedig, mint altalaban a remalmokban az lenni szokott, benultan vartam hogy mi fog tortenni, de nem tudtam megmozdulni. szornyu volt. remegve ebredtem.