a kozos csaladi ebed tulajdonkeppen mar-mar elokaracsonyozasnak szamitott, ettunk-ittunk-jol-mulattunk - leszamitva hogy a dorka tizpercenkent megkerdezte mikor megyunk haza. nem mintha rosszul erezte volna magat, de tobb mint egy het tavollet azert megiscsak sok, foleg apa nelkul. hat ezt jol bepotoltak a delutan folyaman, alvas nelkul, de mindvegig apaval epitettek, gyurmaztak, rajzoltak esigytovabb, korulbelul ezt is tizpercenkent valtogatva, szoval remelhetoleg jol fognak aludni.
mondjuk azert azt nem tudom hogy mikor sikerul majd legalabb csak egy piciket elcsendesedve adventi gyertyat gyujtanunk. a kozeljovoben aligha. az intenziv csaladi-vasarnapi egyuttletek nem az elmelyulesnek kedveznek hanem inkabb a nevetesnek, meg peldaul annak hogy ha megfogjuk egymas kezet, akkor kortancozunk, ugye? hat persze. elvezzuk inkabb ki ezt a par evet. addig hadd fujjak el rogton azt a gyertyat, ahogy meggyujtom, ez ugyis olyan nagy oromot okoz nekik.
egyutt vagyunk, ez a fontos, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése