a tavasz egy kettesben toltott kis unneplessel koltozott vissza hozzank, langyos szel, vegre napsutes, csak kettesben, o es en. konnyeden, nevetve.
vigyazat, rozsaszin!
mert az, es tenyleg az. szerelem. cukormazzal. igy husz ev tavlatabol ez megengedheto, sot talan kotelezo is. azert hogy prozaibb torteneseket is irjak a szokott "atbeszelgetjuk-az-autoutat" megvolt, persze az eltevedes is ezzel parhuzamosan. aztan ehhalal kozeli meki hajkuraszas, o hogy az a sopron milyen kanyargos kis varos, foleg terkep nelkul, epp itt az ido hogy felnojunk a gps-hez, hiaba a korgo gyomor nagy ur... aztan pedig telehassal keritesmaszas a szallodahoz merthogy a kapu meg csak nem akart kinyilni... emlekezetes nap. faultetes, ha nem is ma, de hamarosan, talan, ennek oromere, meg csak ugy. mert a fak sokaig szepek es erosek maradnak, majd meglatjuk.
es hogy mi valtozott ennyi ido alatt? o, semmi. mit meg nem adtunk volna ket, csak kettesben toltott napert??? nahat ez nem valtozott. kez a kezben, lab a labbal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése