meg mindig nehez mozogni, annyit ettunk vacsira, de ez ellen nem tudok, akarok hadakozni, szeretunk enni, de nagyon. a vilag legugyesebb anyukajanak erezhettem magam egy jo ideig miutan osszedobtam gyorsan a vacsinkat: sonkas pores-medvehagymas sajtos tejfolos masszaval toltott kis gombocokat sutottem meg gyorsan, a siker pedig frenetikus: csond es eves. balazs megkerdezte hogy ezt most akkor elosutottem valamibol vagy hogy, olyan eros, karakteres kis valamik lettek mintha "igazi etteremben" lennenk, ahogy zso mondta, majd hozzafuzte hogy most mar ez a kedvenc kajaja nem a paradicsomlevesbetutesztaval. huha. ez azert valami.
csak halkan es zarojelben jegyzem meg hogy mindezek utan meg az afonyaszoszos turosderelyebol is benyomtak egy kis tanyerral, bar azt holnapra szantam volna:)
mondjuk elotte korulbelul harom orat setaltunk kint, valahogy az elso napsugarakkal nem lehet betelni, csak setalunk, nevetgelunk, alig tudtam becsalogatni a lanyokat a hazba, ezert kellett valami utos kis vacsival elorukkolni.
es tadamm, az igazi elso illatos viragok is megjottek. a nehany kis krokusz es felbeszakadt karrieru aranyeso agakat leszamitva, ok az elso illatozok.
eljenek a tavaszi holmik, es nem, nem sajnos meg annyira viragos jokedvem nincs hogy szinekkel is fuszerezzem a gardrobom, de hamarosan, talan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése