mashogy, noi oldal

van ugy hogy nem vagyom semmi masra csak csendre. meg a huvos azott fold illatara, melyeket szippantani, nyujtozni egyet egy puha szurke kardiban, lassan hintazva elmelazni egy tejeskave felett, szigoruan fahejjal szorttal, belemerulni egy olyan regenybe amit ugy ket oran keresztul lelegzetvisszafojtva le sem tudok tenni, aztan megis, megis, mert var a muterem, a feny, es kovetkezik meg ket ora, vagy harom, vagy negy, mar nem is tudom, mert erzem enni kene, korog a gyomrom, de nem lehet, meg hatra van valami, ezt meg megcsinalom, ezt meg be kell fejeznem, hajt valami elore, aztan erzem hogy eltompulnak a fenyek, na nem nem fogok lampat gyujtani, azt mar nem, akkor mara elg volt, egy par falat kene, na jo csak egyszeruen, erezni szeretnem a sonka nyers izet, a sajtot, a bort, aztan vissza a teraszra, tenyleg bagoly hangjat hallom messzirol, es mik ezek a neszek, gyertyat gyujtok, aztan ujra elvezem a csendet...

egyedul.

teljesen. 

egeszen.
tokeletes.