vannak napok amikor minden egyszerunek tunik.
a nap mar nem sut perzselon, de megis jolesik elnyalni egy jeges malnafagyit, par pillanatig csak az izre figyelni, aztan hajra, indulhat tovabb minden.
csukott szemmel beleszagolni a frissen mosott napon szaritott lepedobe, aztan osszekapkodni minden szarado ruhat mert jon a szel - talan eso is lesz, nem tudom, nem erzem az illatat a levegoben.
vagy eppen melyen beszippantani egy puha kis fejecskenek az illatat, ami nem, nem is illat, inkabb szag, kesernyes es mely almokat hordoz, kuzdelmeket, izzados kis fecskefeszek, de jol esik es amig lehet felkeles utan elso dolgom belefurni az orrom a csatakos hajba, amig engedi(k), elvezem a dolgot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése