hello autumn 

Hát elkezdődött… hellò ősz, berúgtad az ajtót végre, hagyjuk a kánikulát hátra. Eső, hideg, ahogy kell, lehet bent sütögetni, teázni. 

 2024. szeptember 11. 

újra

Jó volt visszaolvasni a bejegyzéseket, nem egy valós napló ez, hanem valaminek a lenyomata, egy korszaknak, gondolatoknak, meg néha egyszerűen csak a mindennapi életnek. Akkor talán egy kis menekülés volt a kisgyerekes mókuskerékből, ma úgy mondanánk “én idő”. Most is valamiféle utazás ez, befelé mindenképp. Meg kifelé is, egy kis nyitogató, mert mintha egyre vastagabb lenne a csigaház héja körülöttem. 

11 év telt el, a négytagú családunk 5-re bővült, sőt 6-ra, mert egy vizsla is csak ember, nem? Hát de. A nemek aránya nem lett más, egy fiú, öt lány. Kisgyerekekből nagygyerekek, kamaszok, majdnem felnőttek lettek, fiatal szülőkből középkorúvá váltunk. Változás, változás, új problémák, kihívások, útkeresések. Elindult az ősz, a maga 35 fokos hőségével múlt héten, de nehéz volt elengedni az együttlétet, a laza nyári ébredéseket, az utazások hangulatát… De elkezdődött: esténként, reggelente már belebújhatunk egy pihe-puha pulcsiba, jól esik a többhónapnyi hőség után. 

Fakuló fények, megkopó barnaság, keresgélem a szavakat, valahonnan mélyről bújnak elő újra. Olyan dolgok történtek az elmúlt hetekben ami megerősített abban hogy minden napban kell a szépet látni, keresni. Rövid az időnk. 

anyaknapja, megkesve

tudom, kimaradt az orgonaillatu vasarnap, de azert megiscsak kene, ajandekot adni is, kapni is jo, akkor meg mi a bajom ezzel az anyaknapjaval??? hat gondolom az ami az osszes tobbi kiemelt es krealt unnepnappal. 

perszehogy megvolt az "orgonaaga barckfaviraga" ket szegyenlos tunderi kiscsaj eloadasaban, reggeli csokiskalacs, kave, sot meg en is atadhattam a csokrom az anyukamnak, minden szep volt es kerek. 

az anyasagrol irni viszont nehez dio. merthogy az van allandoan, onnantol kezdve hogy kibujnak belolunk a kisemberek, sot miket beszelek, onnan hogy megjelent a ket csik... az agyunk egy rejtett, vagy nem is annyira rejtett zugaba orokre befeszkelodnek a gyerekeink, sohasem szununk meg anyanak lenni ezentul. de az anyasag felett erzett orom nem egy allando euforia, ooo, korantsem az, sok-sok szeletkebol tevodik ossze: aggodas, felelem, galyazas, oromkodes, fegyelmezes, monotonitas es meg sorolhatnam, epp az aktualis eletszakasztol fugg. ez meg ugye nem tul anyaknapinak hangzik, nem? pedig igy van, es attol lesz megis anyaknapi hogy vannak pillanatok amik csak ugy jonnek es elhomalyositanak, eltorpul mellette minden korulmeny es valahogy ezek maradnak meg. neha aprosagok, neha fontosabb mondatok, olelesek. 

mint ahogyan 7-8 eves koromban egyszer elalvas elott anya mondta nekem egy felresikerult szulinapi buli utan, a konfliktusra mar nem is emlekszem, hogy barmit is csinalok, akkor is megoldjuk majd, ok mindig szeretni fognak engem. 

aztan evekkel kesobb tortenestesen pont egy anyaknapjan, egyutt volt az egesz csalad, az elso meleg, rovidnadragos majusi vasarnapon a kozeli regi temetobol annyi orgonat hoztunk, hogy alig talaltunk hozza vazakat, befottesuvegben roskadoztak az asztalon boditon. mi pedig kinn tollasoztunk, eszegetttunk sotetedesig. semmi kulonos. 

vagy hogy ma estefele, seta kozben talaltunk egy kis mezot, belesetaltunk egy nekem terdig, lanyoknak mellkasig ero fube es hemperegtunk, nevettunk. jo volt. ezek a pillanatok orokre megmaradnak, nekem is, nekik is, tudom. ezek a kis fenyek szovik at, vilagitjak es melegitik fel az eletet.  

eso, ejjel

osszerezzen, dorren, csattan.

miert mindig ejjel riogat? kopog halkan, majd zug, ropog, dobol, pereg a parkanyon, az ablakon, mindenhol. ablakot becsukni, a parkettan nedves csikok, fekete morzsalodo fold, felborult viragcserep, apro kis hajtasok, talan a kint hompolygo esovizet szomjazza. a nedves fold illata orromba bujik, arcomhoz er a huvos levego mielott vegleg bezarom az ablakot, jolesik, hagy csapjon boromre vizcseppeket a szel. villan, dorren, megborzongok. 

neha atmos mindent a viz, neha nem. megtisztit, feltolt, ujjaeleszt. vagy lerombol es tonkretesz. 

de mindenkepp lassan-lassan elcsitul. ahogyan a feher abrosz rancat elsimitod vasarnap, ebed utan, az utolso morzsat is felcsippentve. mely sohaj es indulas tovabb. 

virsli, vurstli

nahat, ha nem is epp ilyen, de azert korhinta es celbadobalos, horgaszos, vattacukros majalis azert volt. szerencsere a lanyaim nem rajonganak a hullamvasut-dodzsem-cellovolde tipusu dolgokert, maximum a felhujhatos figuralufikert, szoval eleg jol lehetett haladni veluk, elnezelodtunk kicsit, sapkaban, naptejjel, arnyekban, okulva a mult heti berobbano nyari leegesekbol, de megis a legkisebb kiralylany egy kicsit rosszul viselt e a napot mint kesobb kiderult. szerencsere nem sokaig tartott nala, de ugy tunik kicsit meg hozza kell szoknia a csizmabol strandpapucsba feelinghez. mondjuk nekem is, pedig tobb felvonulason es virslievesen is atestem mar. emlekeim szerint sokszor esett az eso ilyenkor, es neha fordult csak elo a gyongyozo homlokos, unneplos izzadas, mondjuk akkor nagyon izzadtunk, melegben, enekelve... es azok a jo kis muanyag rucik amugy is "nagy" baratsagban allnak a kezdodo nyarral.

ejfel utan

irjam? ne irjam? irom mert az iras kozben ugyis megoldodik minden, es a hintobol tokhinto lesz egyszeruen, foleg igy ejfel utan. 

fura napom volt. perszehogy "de jo a napsutes vegre, vegre", amugy meg ugyintezes, szaladgalas, semmi kulonos. csakhogy van valami ami nyugtalanit: ebredes ota neha hangokat velek hallani. nyugodtan lehet lapozni, ez affele lilakodos dumanak tunik majd ugyis. azert elore leszogeznem semmifel okkult tudomany es lelekbuvarkodas nem kenyerem es alapvetoen a tapasztalati uton torteno ismeretszerzes hive vagyok. nagy ritkan futok bele olyasmibe ami osszekuszalja a "rendszert",  ilyenkor kicsit zavarba jovok es mint gyakorlatias leanyzo, szeretnem megmagyarazni a dolgokat. ja es ha mastol hallok hasonlo sztorit, termeszetesen furan nezek ra es korbemosolygom az illetot. peldaul fenyekrol, megmagyarazhatatlan talalkozasokrol stb. ugyis mindenki addig rohog csendesen amig bele nem fut valamibe... 

szoval mint egy rossz 80-as evekbeli thrillerben, peldaul ijedten rohanok a tolem par lepesre, de masik helyisegben levo kislanyomhoz, mert elkezd sirni valamiert, o meg nez ram nagy szemekkel hogy egy szot sem szolt. hallom hogy leloktem a foldre valami kis dolgot a konyhapultrol, keresem, keresem, de sehol semmi, a nekem hattal jatsszo lanyok persze semmit sem hallottak. ilyesmik, zajok, ismeretlenek. persze nagyon valoszinu hogy mindennek van magyarazata, es csak egy futo borzongast er meg a tortenet. hab a tortan, amikor a keteves kislany ugy nevezi el a legujabb kis plasztik mutyurbabajat hogy gerda. gerda? hol talakozhat egy keteves ezzel a nevvel? oke, barhol, ne parazz, mami...  

szoval a dolgokat konnyu megmagyarazni es kesz, ez igy van jol, valoszinuleg reggelre kipihenem magam es felfrissult elmevel alomtol ragacsos szemmel is tisztabban latok, hallok majd. neha megrepedezik a burok a jol korulhatarolt es leirhato kis vilagomban es a kis reseken beszurodik valami olyasmi amit nem biztos hogy latni szeretnek - hat peldaul mert bantja szemem. vagy gondolom hogy bantana. 

akkor, most

a tavasz egy kettesben toltott kis unneplessel koltozott vissza hozzank, langyos szel, vegre napsutes, csak kettesben, o es en. konnyeden, nevetve. 

vigyazat, rozsaszin! 

mert az, es tenyleg az. szerelem. cukormazzal. igy husz ev tavlatabol ez megengedheto, sot talan kotelezo is. azert hogy prozaibb torteneseket is irjak a szokott "atbeszelgetjuk-az-autoutat" megvolt, persze az eltevedes is ezzel parhuzamosan. aztan ehhalal kozeli meki hajkuraszas, o hogy az a sopron milyen kanyargos kis varos, foleg terkep nelkul, epp itt az ido hogy felnojunk a gps-hez, hiaba a korgo gyomor nagy ur... aztan pedig telehassal keritesmaszas a szallodahoz merthogy a kapu meg csak nem akart kinyilni... emlekezetes nap. faultetes, ha nem is ma, de hamarosan, talan, ennek oromere, meg csak ugy. mert a fak sokaig szepek es erosek maradnak, majd meglatjuk. 

es hogy mi valtozott ennyi ido alatt? o, semmi. mit meg nem adtunk volna ket, csak kettesben toltott napert??? nahat ez nem valtozott. kez a kezben, lab a labbal.