ma eljenek a szinek - persze csak alul, felul egyebkent is baromi unalmas vagyok, feher pantnelkuli vagy kispantos polo, alul pedig valami - valami szep.
ez a szoknya peldaul olyan hogy akarhanyszor ranezek mintha egy regi tortenetet olvasnek ki a mintaibol. van benne valami nagyon vintage. vagy nosztalgikus.
ez lesz az eleje (marmint a tortenetnek): az egesz azon a juliusi kedd esten kezdodott, kutyasetaltatas kozben. utalta hogy a foci eb osszefoglalo helyett mar megint az utcakat rotta. hat senki sem hozza le ezt a kutyat, csak o? ki is akarta hogy igy legyen? jol emlekszik arra a negy evvel ezelotti husvetra amikor az akkor meg alsos gyerekei lelkesen, szorgalmasan, szinte versenyezve, egymast felvaltva setaltattak az uj kis menhelyi szorpamacsot. csak az ido teszi vagy akkor meg tenyleg minden kicsit jobb volt? fene tudja, de az biztos, hogy a nyulott vegtagu, felszeg es hallgatag kiskamasz fiai azota nem igazan vesznek reszt a setaltatasban, meg ugy altalaban semmiben sem ami otthon tortenik. mintha ez a kutya sem lenne mar annyira bajos mint regen... itt-ott kopott szor, idetlenul rohangal, tenyleg, hol is van?? es en hol vagyok?
kozben besotetedett, a lampafeny idegen epuleteket olelt korbe. soha sem jart meg erre. ekkor futyulni kezdett, hatha... majd vart. korbenezett, fel, a kis haz emeleten vilagitott egy ablak, a fuggonyt felig huztak csak be. a bibor fuggony mogott egy alak suhant el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése