2012. május 21., hétfő

uj szemmel

uj het, uj nap, uj ero, uj napsugar.
jo hogy az elozonek vege es minden jol alakult. nem jo gombocba gyurodott gyomorral, almatlanul, ego szemekkel aggodni egy kobo 80 cm-es kisemberert. nagyon nem.
ami viszon szamomra meglepo es dobbenetes, hogy egy ilyen pici gyerek mennyire gyorsan kepes regeneralodni. egy negyoras mutet, ket nap szigoru fekves es fajdalmak utan, miutan kihuzkodjak belole a csoveket, hazaengedtek. (az egy masik kerdes hogy jo-e ha ilyen gyorsan tortenik minden - mi nagyon orultunk neki, es esetunkben igen-igen jot tett) a hazafele uton a kocsiban fokozatosan javult a kedve es kinyilt ujra, otthon pedig meghatottan nyugtazta hogy "hazajottunk, igen". sajat labra allt es elkezdett jatszani. a delutan euforiaban telt, estere arra kellett ugyelnunk hogy megse masszon egyedul dombot (!) frissen mutott allapotban. nem kapott tobb fajdalomcsillapitot, es ment minden ugyanugy mint a korhaz elott - persze probaljuk visszafogni azert. egyszeruen hihetetlen. ketseg sem fer hozza hogy az "otthoni levego" gyogyito hatasu.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése