ma konnyu es csendesebb napunk volt, hiaba, az ember a szokasok rabja, tegnap ugyan irtam arrol hogy jo is az ha uj dolgok fele nyitunk stb., na ja de mi van azokkal akik epp otthonmaradtak?? ha a kis csapatbol egyvalaki kalandozik, a tobbiek pedig otthon rojak a megszokott koreiket, egy minusszal. fura erzes.
de az benne igazan a fura, hogy a par eve meg tolem, tolunk (ertsd szuloktol) fuggo kis ember egyszercsak elkezd szepen lassan levalni a szimbiozisbol, elindul a sajat utjan es most majd o jon haza es mesel olyan elmenyekrol amik vele, es csakis vele estek meg.
a masik tanulsag - mert az mindig adodik ugy tunik -, hogy a viszonyok ujrarendezodnek; lassan ujra klikkesedik ferfi es no (ertsd apa&anya) es a lanyok. mert bizony ok is lassan jobban hianyoljak egymast mint a minket, es ez jo.
azert peldaul vannak prozai apro oromok is a hianyban, peldaul hogy egyedul lehet benyomni egy fel dinnyet vagy egy kis csomag szines csokigolyocskat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése