mennyire jo erzes azzal szembesulni, hogy elvagtat mellettunk az elet es a pimasz es pengeagyu negyeves felnotteket meghazudtolo, konnyed es kegyetlen ironiaval, felvallrol dobalja a kis szolabdait? hajlamos vagyok en is a kis, kedves vagy neha nem is kedves szarkazmusra, de ez azert eleg meghokkento. es nem is a kis gyerekszaj tortenetekre gondolok most hanem csak aprosagokra, egy-egy mondat hangszinere. sokszor olyan mintha meg sem kellene szolalnom, ugyis kimondja helyettem valaki mas a gondolatatimat.
visszakanyarodva a feltett kerdeshez, jo erzes ez? hosszabban kifejtve, nagyon fura es felelmetes ilyen tukorbe burkolva latni magamat, ugyanakkor termeszetesen rettento buszke is vagyok, ugyan mit csinaltam en negyevesen anno, homokot lapatoltam gondolom csendesen a jatszon.
szoval jo erzes? roviden: nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése