roka, de tenyleg

kellemes nyari este a teraszon: nyugisan csipegetos, borozgatos, feltunnek az apro csillagok, egy kis konnyu beszelgetes, meg az aprosagok is csicseregnek, beszelgetnek, aztan ugy tolunk par meterre egy roka komotosan iszogat egy madaritatobol. hunyorgunk - mert sotet lett kozben es a szunyogok miatt nem lampaztunk -, de ez tenyleg az. nez rank, nem akar elmenni. aztan nagy nehezen tovabball, kicsit nezelodik, majd eltunik lassan.
namarmost a kisherceg rokaja aranyos, meg a vuk is (habar elgondolkodom meg a tortenet korhataran, hiszen vegulis a sztori kezdeten lemeszaroljak a csaladot, jo ez egy negyevesnek??) akkor meg mi van, miert jottunk be rogton? hat peldaul azert mert ha ilyen nyugodt, kedves egy allat, az lehet fura, akar veszett is nem?  bar tenyleg hallottam mas torteneteket is kedves rokakrol.
hat ez a roka olyan, olyan... olyan igazi. ez vele a legnagyobb bajom. de lehet hogy jo fej.
azt nem is mondom hogy azert ennek az estenek a befejezesere mas forgatokonyvem volt. erre a szurrealis fordulatra nemigen szamitottam.