hosszu, nyuzsi napunk volt, sok meleggel, kint is, bent is.
fura meg mindig, mert tulajdonkepp sohasem voltak nyaron szuletett ismeroseim, barataim, igy a nyari, kerti szulinapok meg ismeretlen terepnek szamitanak. de azert belejovunk lassan. kis locsolas, vizipisztolyoz, labdadobalo szornyike, gyumieves kertben, edesseghegyek, szaladgalas, izzadas, jeges kavek (tenyleg, elovettuk a kaves jegkockakat?), kiskadban dinnyehutes, esetleg hussutes (33 fok alatt ertendo), jot derulni az unnepeltek zavart reakcioin amikor minden tekintet rajuk szegezodik... kezdetben szep ruhak, aztan pucersag (azert ez csak az egy meter koruli emberekre vonatkozik), megnezni az unnepeltrol (es a jelenlevokrol hisz ugyis rajta vannak) egy kis videot, es megallapitani hogy istenem de gyorsan telik az ido (es termeszetesen ez is csak a 110 cm alatti korosztalyon latszik).
nem volt tul nagy felhajtas, vagy feszultseg, de mindenki keszulodott, igyekezett es a dolgok siman, vidaman mentek. a kis unnepelt hozta a formajat, eddig is (es ezutan is gondolom) a sajat utjat jarja, a sajat szabalyait koveti es teljes erovel veti bele magat az elvezetekbe, atel teljes szivvel minden pillanatot. jo volt egyutt lenni - akar negyven fok van, akar nem.
nem volt tul nagy felhajtas, vagy feszultseg, de mindenki keszulodott, igyekezett es a dolgok siman, vidaman mentek. a kis unnepelt hozta a formajat, eddig is (es ezutan is gondolom) a sajat utjat jarja, a sajat szabalyait koveti es teljes erovel veti bele magat az elvezetekbe, atel teljes szivvel minden pillanatot. jo volt egyutt lenni - akar negyven fok van, akar nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése